A fenntartható növény- és sertéstenyésztésről
A Cargill Zrt. kérdezett bennünket arról, hogy társaságunk növény- és sertéstenyésztésében mit jelent a fenntarthatóság. Az Agrár Iránytûben megjelent riport az alábbiakban olvasható:
A Bold Agro Mezõgazdasági Kft. derecskei székhelyû sertéstenyésztõ valamint növény-, és gyümölcstermesztõ agrárvállalkozás. Több mint 100 embert foglalkoztat folyamatosan.
A társaság sertés üzletága 15 évvel ezelõtt indult, egy 1970-es években épült telep megvásárlásával. 6-8 év próbálkozás után született meg a döntés, a mai modern telep megvalósításáról, amely jelenleg 2200 db tenyészkoca állománnyal mûködik.
Gyümölcstermesztés üzletágon belül alma- és meggytermesztéssel foglalkozik a vállalkozás, tevékenységéhez kapcsolódik hûtõház, csomagoló üzemeltetése és a gyümölcs feldolgozása is, amelynek vezérterméke a derecske almalé.
A növénytermesztés során a Kft. a terület adottságainak megfelelõen kukoricát, búzát, árpát termel a földeken. Célja, a saját állatállományuk, azaz a sertéstelep takarmány szükségletének elõállítása.
Tóth Sándorral, a Bold Agro Kft. cégvezetõjével beszélgettem az energiahatékonyság témakörében.
– A Bold Agro Kft. szlogenje: mezõgazdaság hatékonyan és felelõsen, olvasható ez honlapjukon. Mit jelent ez?
A hatékonyságot az üzleti fenntarthatóság miatt, a felelõsséget pedig a fogyasztók, az állatok, a környezet, a munkavállalók, a partnerek, végsõ soron a társadalom elvárásainak való megfelelés miatt tartjuk fontosnak. A Bold Agro Kft. elkötelezett a hatékony és felelõs mezõgazdasági termelés mellett.
– Hogyan értelmezik az energiahatékonyság fogalmát a termelésük során?
Véleményünk szerint a mezõgazdaságnak ma kettõs célrendszernek kell megfelelnie.
• Az egyik, hogy a mezõgazdaságnak a világ növekvõ népességének élelmiszer ellátását, illetve a termények más célú felhasználásának alapanyagigényét biztosítania kell.
• A másik, hogy a szûkösen rendelkezésre álló természeti erõforrásokkal takarékoskodnunk kell.
Ezért a mezõgazdaság szereplõinek olyan megoldásokat kell kialakítaniuk és megvalósítaniuk, amelyekkel ezek a célok fenntartható módon biztosíthatóak. Tevékenységünk során komplex megoldásokat keresünk. Úgy gondoljuk, hogy a kettõs célrendszert leginkább úgy tudjuk elérni, hogy növeljük a fajlagos hozamokat, ezáltal az egységnyi termékre jutó fajlagos energia felhasználás alacsonyabb lesz. A változás mérésével tudjuk értékelni magunkat.
A növénytermesztést értékelve azt láthatjuk, hogy Magyarországon az elmúlt 1-2 évtizedben a fõ növények (kukorica, búza) termésátlaga alapvetõen nem növekedett, és emellett még a termésátlagok jelentõs ingadozása is megfigyelhetõ a különbözõ évjáratok függvényében. A saját növénytermesztésünkben is ezt tapasztaltuk. Amikor ennek okát vizsgáltuk, összefüggést találtunk a talajok humusztartalmának csökkenése és termés mennyiség illetõleg a hozamok ingadozása között.
A humusztartalom csökkenése – amely negatívan befolyásolja a talajok tápanyag és vízszolgáltató képességét – az állatállomány, konkrétan a szervestrágyázás drasztikus lecsökkenésével magyarázható.
Ebbõl adódóan számunkra egyértelmû volt a stratégia, a sertéságazatunkban képzõdõ trágya teljes mennyiségét beépítettük a növénytermesztés tápanyagmérlegébe. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt két-három évben hígtrágyakezelést folytatunk a területeink döntõ hányadában, és táblaszinten lebontva tápanyag-gazdálkodási tervet készítünk a szerves- és a mûtrágya kijuttatás tekintetében. Mára ennek már a hozamokban is mérhetõ hatása van.
A trágyázásnál maradva a fõ növényünknél, a kukoricánál, az általános magyar növénytermesztési gyakorlatban a kukorica számára adott nitrogén mennyiség kijuttatása a vetés elõtt történik, vagy legjobb esetben megosztva vetés elõtt és kultivátorozáskor. Azonban ez nem illeszkedik a növény nitrogén felvételi görbéjéhez. Ez két problémát vet fel, jelentõs nitrogén veszteség és ezáltal környezeti terhelés. (Itt jegyzem meg, az elmúlt évben az ország jelentõs részét nitrát érzékennyé nyilvánították, amely éppen az eddigi trágyázási gyakorlat újragondolását teszi szükségessé.) A másik probléma, hogy nem áll a növény számára megfelelõ idõben és mennyiségben a felvehetõ tápanyag rendelkezésre.
Megoldásként egy olyan önjáró gépet vásároltunk, amely lehetõvé teszi az állományban történõ kijuttatást, így igazodik a növény nitrogén felvételéhez a tápanyag-utánpótlás, mely hozzájárul a magasabb hozam eléréséhez, és a témánknál maradva az alacsonyabb energia felhasználáshoz.
Harmadik fontos tényezõ a talajok víz- és tápanyag szolgáltató képességének megõrzésében és javításában, a talajmûvelés. Azt gondoljuk, hogy a magyar viszonyok között van szerepe és helye a szántásnak, nem lehet elfelejteni, de a szántás nélküli talajmûvelésnek ugyanolyan létjogosultsága van. A forgatás nélküli talajmûvelésnek kevesebb az energia szükséglete ez közvetlenül kedvezõbb a növénytermesztés energia mérlegére, emellett a víz- és szervesanyag megõrzésben is fontos szerepe van, ami kedvezõen hat a terméseredményekre. Területünk 40%-án a forgatás nélküli talajmûvelést alkalmazzuk.
A növénytermesztéshez kapcsolódó gabonatárolás során is módosítottuk technológiánkat, ennek részeként a betárolt gabonát lehûtjük az erre a célra kifejlesztett gabonahûtõkkel, így a betárolt termény egészségesen, hosszú ideig minden további kezelés nélkül eltartható. Ha a technológia váltás egyenlegét vizsgáljuk, akkor egyértelmûen pozitív a kép. Ugyanis a forgatások elmaradásának energia megtakarítása és a további termény veszteség elkerülése, valamint a vegyszeres kezelések mellõzésébõl fakadó elõnyök meghaladják a hûtés költségét, mind amellett biológiai értelemben sokkal egészségesebb marad a tárolt termény, ami a felhasználás szempontjából lényeges. Vevõink egy része már értékeli a tárolás e formáját, de sajnos ez még nem általános.
Nem beszéltünk az energiatakarékos, hatékonyabb gépekrõl, mert úgy gondoljuk, hogy ez elsõsorban a gépgyártók feladata, a termelõk feladata viszont azon technológiák kiválasztása és lehetõség szerinti alkalmazása során van, amely megvalósítja fajlagosan a leghatékonyabb energia felhasználást a termelésben.
– A sertéstenyésztésben hogyan valósítják meg a hatékonyabb energia felhasználást?
A mi álláspontunk szerint a környezeti terhelés és az energia felhasználás szempontjából a nagyüzemi termelés a leghatékonyabb és legkevésbé környezetterhelõ, ha azt a fajlagos termékre vetítjük. Az elmúlt években megvalósított fejlesztéseinknél a hatékonyságra és felelõsségre minden technológiai elem tervezésénél kiemelten figyeltünk. Ennek eredményeként a világ vezetõ sertéstartó országainak eredményeivel azonos fajlagos hozamszinteket tudtunk elérni (például 32 választott malac/koca/év). A fajlagos telepi takarmány felhasználásunk 3 kg/ 1 kg sertéshús alatt van, ami kiemelkedõen fontos a takarmány elõállítás, termõföld lekötés és vízfelhasználás, összességében a felhasznált energia csökkentése szempontjából.
Az energiahatékonyság szempontjából másik fontos elem, amit alkalmazunk a sertések takarmányozásának fõ komponensét biztosító kukorica nedvesen történõ betakarítása és tárolása. Mi a sertéseket nedves takarmánnyal etetjük, ebbõl adódóan pazarló lenne az a technológia, amely elõször leszárítja a kukoricát, majd késõbb visszanedvesíti az etetéshez és akkor itt még nem beszéltünk arról, hogy a szárítás során sérül a kukorica beltartalma, ami további tápanyagveszteséget eredményez. Természetesen meg kell jegyezni azt is, hogy a nedvesen történõ tárolás nagyobb technológiai fegyelmet követel meg a gazdálkodótól, mint az általános gyakorlat szerinti légszáraz kukorica tárolása.
– A vízkészletet, víztakarékosságot többször említette, miért érzi ezt kiemelten fontosnak?
Az édesvízkészlet csökken a világon, takarékosan kellene bánni vele, fontos erre odafigyelni.
– Milyen alternatív energiaforrást használnak?
A sertéstelep fûtését 95 %-ban szalmával, szármaradvánnyal biztosítjuk. Megtérül és munkahelyet is teremtett a gázfûtéshez viszonyítva. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy bár a terület kis részét érinti, de a szervesanyag visszapótlásra, mint már említettem kiemelt figyelmet kell fordítani.
– Mit ajánlana a többi termelõnek?
A tudomány és a technológia folyamatosan fejlõdik a mezõgazdaságban is, ezért a gazdáknak nyitottnak kell lennünk az új eredmények alkalmazására.
Forrás: Agrár Iránytû
